Senki nem éli túl :)

Nem segít a szájkosár :/ 

A bölcs ember tudja, hogy véletlenek nincsenek. A véletlen a szinkronicitás része, amiről talán azt sem tudod, hogy létezik. Nyilván azt gondoltad, hogy a jelenlegi helyzetről fogsz olvasni, valami magvasat, vagy valami bátorítót. Nos hát, igen is, meg nem is.

 Tudod mi az, amit senki nem él túl? Gondolkodj pár percet rajta. Mi az az egyetlen egy dolog, amit eddig- a feljegyzések szerint- egyetlen ember kivételével senki nem tudott túlélni a dualitás és a szabad akarat bolyólyán? 

Nos Barátom, ez az élet. Vagy ha úgy tetszik, a test halála.

Senki nem éli túl a saját életét. Ez van. Nade ha ezt tudjuk- mármint én tudom, neked meg most mondtam- akkor mi értelme félni tőle? Mi értelme, hogy feladod a szabad akaratodat, hagyod csorbítani a jogaidat, hagyod magad korlátozni? Minek? Miért?

Miért nem vagy hajlandó dönteni és felelősséget vállalni? Miért nem vagy hajlandó erőfeszítést tenni annak a megismeréséért, amit úgysem tudsz elkerülni? Nem lenne ez logikus? 

Állítólag mi keresztény nemzet vagyunk. Állítólag, ha elég sokáig hazudnak valamit, azt elfogadja az ember igazságnak. Szerintem meg nem, csak lustább az ember annál, hogy a dolgok mélyére nézzen. Nade legyetek keresztények, rendben. Felebarátaim, arra alapozva, amit Jézus mondott : 

,,Adjátok meg a mi a Császáré, a Császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.''

Márk evangéliuma

 

Áruljátok már el nekem, szerintetek a Császáré az ember döntése? Miért lenne övé az ember szabadsága? Ha egy embernek elveszed a szabadságát, az szolga, vagy rabszolga, vagy rab. Lehet választani. Ők azok, akik nem dönthetnek. Nem dönthetnek arról, mikor, hova mennek. Nem dönthetnek arról sem, kivel találkoznak. Soroljam még? Szájkosár nincs lánc nélkül...

Akik pedig félelemből nem döntenek, nem is érdemelnek jobbat, pedig de :). A többség egy szó nélkül, gondolkodás nélkül, harc nélkül, ellenvetés nélkül engedte át a szabadságát, az életének irányítását a Császárnak. Ez szomorú még annak fényében is, hogy a bolygó népe alapvetően jó irányba halad- mégha ez nem is látszik. (Gondolj csak bele, nem hajnalban van a legsötétebb? ) 

Azt mondja Pál, szintén a kanonizált bibliában:

,,Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik?''

Pál első levele a korintusiakhoz

 

Lehet benne hinni vagy nem hinni, de ez speciel igaz. Nem gondolod ez alapján, hogy célravezetőbb és értelmesebb lenne, ha megadnátok Istennek ami neki jár? Egyszerűen csak határt kéne szabni a Császárnak. Ami az övé, az az övé, és a többivel semmi dolga. Miért olyan nehéz ez?

Természetesen tudom, de szeretném, ha magad jönnél rá. Én nem magamat akarom felébreszteni.

Ha már így alakult- mert így döntöttél-, hogy itt vagy, és játszod az életet, akkor nem volna jobb, ha élveznéd? Mi tart vissza attól, hogy örülj a napnak, örülj az esőnek, vagy bárminek? Persze tudom, most arra gondolsz, hogyan lehetne mindennek örülni, mikor annyi a negatív tapasztalat az életben...

Az, hogy minek örülsz, rajtad múlik. Sajnálom, de ez az igazság. Vedd észre, hogy az érzéseid kívülről jövő információkra adott válaszok.

,,Örülj, ha esik az eső, mert ha nem örülsz, akkor is esik!"

 zen bölcsesség

Legtöbb esetben a neveltetés, a társadalmi elvárás alapján érzünk valamit negatívnak vagy pozitívnak.
Persze nem lehet húsz harminc vagy ötven év megkövesedett szokását egy nap alatt átalakítani, de ha tudatosan figyelünk, semmi sem lehetetlen. Kérdezd csak meg magadtól legközelebb, ha előjön a félelem: Vajon belső énem gondolja- érzi ezt? Vajon ez az én érdekeimet szolgálja? Mi lenne, ha mást éreznék- jobb vagy rosszabb lenne a helyzet? Lehet, hogy tudod, csak már nem mered megkérdezni...

Nem nehezebb a jót várva élni, mint aggodalmaskodva. 

Csak nem lefelé, hanem fölfelé, nem kifelé, hanem befelé kell figyelni. 

Ez egy titok... van még pár :)

Szeressétek egymást szájkosárban vagy anélkül, de saját döntésetek alapján, ne konformizmusból! 

Sok sikert!

-leírhattam volna egyszerűbben is, de aki nem érti, annak ez nem szól- 

 

Hasonló írások: 

https://aranyosveny.blogspot.com/

Hogyan javítsunk meg...valamit

Elmélkedés

Talán észrevetted, hogy nem klasszikus blog ez az oldal. Sem a bejegyzések gyakorisága, sem pedig a tartalom nem blogszerű. Úgy vélem, épp elég (túl sok) akárki (senki) mondja el kéretlenül a véleményét mindenről, mióta a net hozzáférhető, nem célom, hogy közéjük álljak és haszontalan tartalommal növeljem az adatmennyiséget.

Amennyiben most egy 'hagyományos' bejegyzést vársz, kicsit csalatkozni fogsz. Inkább elmélkedést, hozzáállást, gondolatokat szeretnék átadni, esetleg a megszokottaktól eltérő szemléletet. Ha feltűnt, nem véletlen az időzítés sem, bár nem kifejezetten erről lesz szó, innen indulok ki.

A dolgok rendje az elmúlás. Bár mint tudjuk, az energia nem vész el, csak átalakul, ezt sokszor nagyon nehéz elfogadni. Teljesen mindegy, hogy egy mechanikus, elektronikus vagy egy biológiai szerkezetről, vagy akár egy érzésről beszélünk, megszületésekor tudni lehet: vége lesz. Ez olyan, mint a tél: vagy itt van, vagy jön, tenni ellene nem lehet, csak elfogadni. Viszont míg velünk van, addig igyekezhetünk, hogy minél jobban ápoljuk, használjuk, szeressük. A "Mi lett volna ha" -nál szörnyűbb érzés nincs, mert sosem fogod megtudni, ezen kár is merengeni. Ezért tehát törekedj arra, hogy a jelenben élj, a múlt miatt ne hibáztasd se magad, se másokat, mert egy múltbéli hibát kijavítani lehetetlen...

A dolgokat tehát, -ha javíthatóak- a jelenben kell kijavítani, és mégegyszer mondom: Nem érdemes a múltba révedni, mert könnyen ott ragadhatsz. Ha valami tönkre megy, állj meg egy percre, gyújts rá- vagy inkább ne, ha eddig nem tetted- és gondold végig: becses volt-e az idő, míg melletted volt. Ha a válaszod nem, hagyd az egészet. Hidd el nekem, keserűen, kényszerből cselekedni nem üdvös. Ellenben ha a válaszod igen, és olybá tűnik, hogy van még mit tenni, hát tegyél. Ne próbáld! Tedd, vagy ne tedd. Mikor próbálkozol valamivel, tudod, mit üzensz vele a 'világnak'? Azt, hogy nem hiszel a sikerben, de azért teszel valamit. Rengetegen élik az életüket próbálkozva, és rengeteg próbálkozás múlik el nyom nélkül...

Nos tehát ha elhatároztad, hogy megteszed amit kell, akkor cselekedni is kell. A tévé elől nem lehet kifordítani a világot a sarkából!

Életem során számtalanszor szembesültem megoldhatatlannak tűnő helyzetekkel, de többnyire mindig volt megoldás, és ezzel rá is térnék a javításhoz szükséges egyik alappillérre, ami a megfelelő szemlélet. Nagyon nem mindegy, hogy a problémát magát vizslatod, vagy a megoldást keresed. Persze jó tudni, hogy mi a 'hiba', de sokkal jobban jársz, ha helyette a fennálló probléma megoldására fókuszálsz. Ide tartozik még a pozitív gondolkodás is. Tudom, hogy a vonzást és úgy általában a pozitív gondolkodást a 'Titok' és az ahhoz hasonló könyvek eléggé lejáratták- ugyanis szándékosan csak a recept egy részét kapták meg az olvasók, ezért nem működött- de a gondolatok ereje nagy. Erről külön írhatnék, de nem gondolom, hogy valódi igény van rá. Szóval akár elfogadod tényként, akár nem, lényeges, hogy a sikerben hiszel, vagy a kudarcban. Bármi, amit akárki már elért, mindenki számára elérhető, csak ennyit higgy el nekem. Lécci- lécci :)

Álljon itt most egy idézet, ami átvezet a következő alappillérre:

,,Ha ismerjük az ellenséget és ismerjük magunkat is, akkor száz csatában sem jutunk veszedelembe; ha azonban nem ismerjük az ellenséget, csak magunkat ismerjük, akkor egyszer győzünk, másszor vereséget szenvedünk; és ha sem az ellenséget, sem magunkat nem ismerjük, akkor minden egyes csatában feltétlenül végveszély fenyeget bennünket."

Sun Tze

Ami pedig nem más, mint a tudás, illetve ismeret. Ezzel kapcsolatosan a legtöbb ember könnyen rávágja tudom ezt, ismerem azt. Tényleg? Komolyan tudod? Akkor miért nem csinálod? Általában csak hisszük, hogy tudjuk. Sokan nagyképűek a tudásukkal kapcsolatban, s általában teszik ezt úgy, hogy semmi kézzel foghatót nem raknak le az asztalra... El kell ismerni, hogy nem tudom azt, hogy mit nem tudok. Lehet, kissé bonyolultnak tűnik, de fontos. Ha nem vagy hajlandó fejlődni, akkor visszafejlődsz, ez van.
Sosem volt ennyi információ hozzáférhető, mint napjainkban. Egyszerűen csak bepötyögöd a keresőbe, hogy miről akarsz többet tudni, és máris előtted a millió bitnyi információ, de, ha nem lenne elég, akkor kérdezhetsz is. Mint szakavatott problémamegoldó :D én is segítek, ha kell. Jobbra megtalálod az elérhetőségem, mint látod, a nevemet adom az irományaimhoz, nem a levegőbe beszélek.
Még egy gondolatot viszont viszont elültetek a fejedben: kire hallgass. Csak és kizárólag olyanokra hallgass, akiknek kézzel fogható bizonyítéka van arra, hogy amit mond, az hiteles. Ha párkapcsolati problémád van, ne hallgass egy cölibátust fogadott papra, és az sem biztos, hogy egy hentestől érdemes tanácsot kérni villanyszereléssel kapcsolatban. Boldogságról ne kérdezz boldogtalant, gazdagságról ne kérdezz szegényt! Ezt jegyezd meg, és nyugodtan idézheted is, én mondtam!

Következő alappillérünk a kitartás. Tegyük fel, tettél valamit, de ez nem hozott eredményt. Feladhatod, mondván: én megpróbáltam, de nem sikerült. Vagy...mondhatod: oké, ez nem sikerült. Találtam egy módszert arra, hogyan nem működik a dolog, de holnap újra felkel a nap, és én itt leszek, nem adom fel. A kitartás az, ami megkülönbözteti a győztest a vesztestől. Ha valami fontos neked, azért érdemes dolgozni, legyen bármilyen rögös is a célhoz vezető út. Az élet nem a feladásról szól, a remény pedig a gyengék kenyere, legyél tehát állhatatos, és bízz a sikeredben, bármi is a cél. Az elmúlás felett nem győzhetünk, de addig minden csata megnyerhető!

Bízom benne, hogy ezzel a nem egészen a blogomba illő bejegyzéssel tettem valamit a sikeredért, azt meg külön remélem, hogy pár gondolat sikeresen befészkeli magát a fejedbe!