2020. szeptember 7., hétfő

Senki nem éli túl :)

Nem segít a szájkosár :/ 


A bölcs ember tudja, hogy véletlenek nincsenek. A véletlen a szinkronicitás része, amiről talán azt sem tudod, hogy létezik. Nyilván azt gondoltad, hogy a jelenlegi helyzetről fogsz olvasni, valami magvasat, vagy valami bátorítót. Nos hát, igen is, meg nem is.

 Tudod mi az, amit senki nem él túl? Gondolkodj pár percet rajta. Mi az az egyetlen egy dolog, amit eddig- a feljegyzések szerint- egyetlen ember kivételével senki nem tudott túlélni a dualitás és a szabad akarat bolyólyán? 



Nos Barátom, ez az élet. Vagy ha úgy tetszik, a test halála.

Senki nem éli túl a saját életét. Ez van. Nade ha ezt tudjuk- mármint én tudom, neked meg most mondtam- akkor mi értelme félni tőle? Mi értelme, hogy feladod a szabad akaratodat, hagyod csorbítani a jogaidat, hagyod magad korlátozni? Minek? Miért?

Miért nem vagy hajlandó dönteni és felelősséget vállalni? Miért nem vagy hajlandó erőfeszítést tenni annak a megismeréséért, amit úgysem tudsz elkerülni? Nem lenne ez logikus? 


Állítólag mi keresztény nemzet vagyunk. Állítólag, ha elég sokáig hazudnak valamit, azt elfogadja az ember igazságnak. Szerintem meg nem, csak lustább az ember annál, hogy a dolgok mélyére nézzen. Nade legyetek keresztények, rendben. Felebarátaim, arra alapozva, amit Jézus mondott : 

,,Adjátok meg a mi a Császáré, a Császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.''
Márk evangéliuma

 
Áruljátok már el nekem, szerintetek a Császáré az ember döntése? Miért lenne övé az ember szabadsága? Ha egy embernek elveszed a szabadságát, az szolga, vagy rabszolga, vagy rab. Lehet választani. Ők azok, akik nem dönthetnek. Nem dönthetnek arról, mikor, hova mennek. Nem dönthetnek arról sem, kivel találkoznak. Soroljam még? Szájkosár nincs lánc nélkül...

Akik pedig félelemből nem döntenek, nem is érdemelnek jobbat, pedig de :). A többség egy szó nélkül, gondolkodás nélkül, harc nélkül, ellenvetés nélkül engedte át a szabadságát, az életének irányítását a Császárnak. Ez szomorú még annak fényében is, hogy a bolygó népe alapvetően jó irányba halad- mégha ez nem is látszik. (Gondolj csak bele, nem hajnalban van a legsötétebb? ) 

Azt mondja Pál, szintén a kanonizált bibliában:

,,Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik?''
Pál első levele a korintusiakhoz

 
Lehet benne hinni vagy nem hinni, de ez speciel igaz. Nem gondolod ez alapján, hogy célravezetőbb és értelmesebb lenne, ha megadnátok Istennek ami neki jár? Egyszerűen csak határt kéne szabni a Császárnak. Ami az övé, az az övé, és a többivel semmi dolga. Miért olyan nehéz ez?

Természetesen tudom, de szeretném, ha magad jönnél rá. Én nem magamat akarom felébreszteni.

Ha már így alakult- mert így döntöttél-, hogy itt vagy, és játszod az életet, akkor nem volna jobb, ha élveznéd? Mi tart vissza attól, hogy örülj a napnak, örülj az esőnek, vagy bárminek? Persze tudom, most arra gondolsz, hogyan lehetne mindennek örülni, mikor annyi a negatív tapasztalat az életben...
Az, hogy minek örülsz, rajtad múlik. Sajnálom, de ez az igazság. Vedd észre, hogy az érzéseid kívülről jövő információkra adott válaszok.

,,Örülj, ha esik az eső, mert ha nem örülsz, akkor is esik!"
 zen bölcsesség
Legtöbb esetben a neveltetés, a társadalmi elvárás alapján érzünk valamit negatívnak vagy pozitívnak.
Persze nem lehet húsz harminc vagy ötven év megkövesedett szokását egy nap alatt átalakítani, de ha tudatosan figyelünk, semmi sem lehetetlen. Kérdezd csak meg magadtól legközelebb, ha előjön a félelem: Vajon belső énem gondolja- érzi ezt? Vajon ez az én érdekeimet szolgálja? Mi lenne, ha mást éreznék- jobb vagy rosszabb lenne a helyzet? Lehet, hogy tudod, csak már nem mered megkérdezni...



Nem nehezebb a jót várva élni, mint aggodalmaskodva. 
Csak nem lefelé, hanem fölfelé, nem kifelé, hanem befelé kell figyelni. 
Ez egy titok... van még pár :)

Szeressétek egymást szájkosárban vagy anélkül, de saját döntésetek alapján, ne konformizmusból! 


Sok sikert!

-leírhattam volna egyszerűbben is, de aki nem érti, annak ez nem szól- 

 

Hasonló írások: 

https://aranyosveny.blogspot.com/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése