2013. december 11., szerda

Siesta gázkályha takarítás

Haló!
Rég írtam, bokros teendőim voltak :D
Viszont most egy üdítően időszerű témával jelentkezem!
Siesta 'jellegű' 'gázkályha' kitakarítása, illetve szétszerelése és próbája. 

...és, hogy miért 'jellegű' 'gázkályha' ? Hát azért, mert ez se nem Siesta, se nem kályha. Ezek ugyanis katalitikus égővel szerelt gázfűtő készülékek. Az igazság az, hogy nálunk a Kádár rendszerben (boldogságos idők) létezett Siesta nevű 'Siesta' , és azután a köznyelv egyszerűen 'Siestának' nevez minden hasonló, mobil, Pébé gázzal működő készüléket. Bizony, a mai napig nem lehet erről leszoktatni minket, magyarokat. Mondhatnám, hogy lelemény, meg egyszerűség, de puszta slendriánság- szerintem.

Pár dolog a Propán Bután gázról, amivel működik a készülék:
*Szintelen, szagtalan, a robbanásveszély miatt -ha jól tudom etilmerkaptán nal- szagosítják
*A levegőnél nehezebb, ezért talajszint alatti helyeken NEM alkalmazható
*11,5 kg PB gáz fűtőértéke megfelel kb 50 Kg fa fűtőértékének, ill 150 KWh villamos energiának

Visszatérve, a 'Siesta' igen praktikus kis készülék, mobil, ott és akkor fűt, ahol és amikor szükség van rá. Hátránya viszont, hogy zárt térben csak megfelelő körültekintéssel alkalmazható, ugyanis nyílt égésterű, vagyis a helyiség levegőjét használja, és oda nyomja vissza az égésterméket - többek között CO- ami kellemetlen, akár halálos kimenetelű balesetet is okozhat. Mindenképp ajánlatos szénmonoxid érzékelővel együtt alkalmazni!

Nekem eddig nem volt ilyen készülék, de most beruháztam egyre a műhelyembe. Természetesen kisipari, magyar termék, egy elismert - ugyanakkor szerintem inkorrekt - aukciós portálon vettem, igen jó áron.
Íme: 

Ez egy Termo MAX 2,8 PB, adatlapja:
1989- ben gyártották kis hazánkban. Abban az évben ő volt az Etamax-Termoker 1510. gyermeke :D
Szóval, elmentem érte, gazdát cserélt a készülék és a készpénzem, és hazahoztam. Behúztam a műhelyembe, rácuppantottam a konzerv gázra, szikráztatgattam, de semmi. Hát, hát, gondoltam, nem így szerepelt a tervben. Az eladó mondta, hogy rég volt használva, és egyébként is korekt volt, szóval nem volt kifogásom a készülék működőképességét illetően, ezért döntöttem: Kitakarítom!

Itt álljunk meg egy pillanatra! Tisztelt Hölgyem/ Uram. Tekintse meg újra a gépről készült fotót! Ez egy 24 éves darab! Melyik készülékünk fog így kinézni 20 év múlva? 

Visszatérve a témához, ez egy egyszerű valami :) A szereléshez csavarhúzó, villáskulcs vagy fogó, kis kézügyesség, porecset és esetleg porszívó szükséges. Ez a minimum! Ha ezek nincsenek kéznél, neki se álljon senki. (pár dolgot majd megemlítek még, ami jó, ha van, de nem baj, ha nincs :) )

Ez a készülék belseje, a gázpalack mögötti takarólemez. Négy sarkában négy csavar- ezeket szépen tessenek kicsavarni!

Kicsavarás után a 'kályha' eleje leválasztható a 'dobozról'.
Utána a gázcsapról levesszük a gázcsövet a nyomáscsökkentővel (reduktor). Javaslom, próbálják ki a reduktort. Kicsit hagyma szagú, de nem vészes :)
Szóval, a palack felőli oldalánál kell belefújni. Ha erősen fújunk, nagy ellenállást kell tapasztalnunk, ha gyengén, kicsit. Ennyi, nem kell hozzá atomfizikusnak lenni! Ez az alkatrész azért kell, hogy a palackban lévő, összenyomott, cseppfolyós gáz nyomását csökkentse (redukálja) a készülék felé.
Itt látható a szabályzó része a gépnek- pontosabban a tekerőgomb pont az alján:) Felül van a gázcsatlakozó csonk- amiről lehúztuk a csövet, jobbra egy cső, amin a szabályozott gáz a katalitikus égőbe jut, balra egy cső, amin a gáz az őrlángoz jut, lefelé alul a fekete dolog a piezzo gyújtószerkezet (szikráztató), felette az égésbiztosító. 
Ez itt a bal oldali cső folytatása, ide csatlakozik a szikráztató és az égésbiztosító vezetéke is.

Itt pedig a már leszerelt csövek. Ezek alumíniumból készültek, réz tömítésekkel. Hagyományos hatlapfejű Hollander csavarokkal vannak rögzítve. Óvatosan oldjuk a csavarokat, a csöveket ne erőltessök, mert könnyen hajlanak, repednek!

A készülék elején található forgatógomb a szikráztatóval. Két darab lemezcsavar tartja a helyén, sürgősen kicsavarandóak! :)
A szabályozó szelep és a szikráztató más megközelítésből :)
A kötőelemek oldása után egyben kijön minden. Óvatosan kezeljük a két vezetéket, különösen a nem feketét (nem tudom, milyen színű, szerintem ilyen szín nincs is)!
 Ha megvagyunk, kihajtjuk a soron következő négy darab csavart, és kihúzzuk a fűtőelemet takaró lemezt. 

Aztán kivesszük magát a fűtőelemet is. Eléggé UFO technikának tűnik, ne nagyon buzeráljuk a "műszőrös" részt :) Egyébként ez a lelke az egésznek, ebben találhatók a különféle fémvegyületek, amik katalizátorként működnek égés közben. A takarítását, nyomkodását, szimatolását, rágcsálását nem javaslom.
Vegyük le a két csavarral felfogatott 'őrlángot' és a szikráztatót.
 Balra, nagy fehér kerámia kilógó vezetékkel a szikráztató, előtte a megfoghatatlan, sejtelmes színű drót az égésbiztosító vezetéke, ami az égésbiztosító érzékelőjéhez (fémcső) csatlakozik, mely az őrláng égőfej tetejére van rögzítve. Elég körülményesen írtam, elismerem :)
Ez nem egy sikeres kép, de talán látszik, hogy egy méretes pormacsek foglal helyet az őrláng helyén :)
Ezen még Pocok Macska is meglepődött XD
 A kép középpontjában egy lyuk van. Itt levegő kerül a rendszerbe, hogy éghessen a láng. Alulról jön a gáz, a lukon keresztül jön a levegő, és ha minden remek, felül, ha meggyújtjuk, akkor égni is fog. Ez speciel szintén portól terhes. 

Ez pedig az őrláng égő gázcsatlakozása, látható, hogy egy rácsszerű szűrő van benne. Ez fogja fel az apró, nemkívánatos koszt, ami pl a palack cseréjekor kerülhet a rendszerbe, valamint porlasztja is a gázt.
Ez általában tiszta :)

Akkor most a takarítás:
A port kifújkáljuk, kipiszkáljuk. Esetleg használhatunk porszívót, ha van megfelelő szűkítőnk. A lényeg, hogy az őrláng égője, valamint a légző luk(ak) tiszták legyenek. Ha alulról (a gázcsatlakozás felől) belefújunk az őrláng- égőbe, nehezen, de át kell, hogy jusson rajta némi levegő. Amíg nem tudunk átfújni rajta, addig tisztítgassuk :)

A készülék szabályzó szelepének ellenőrzése:


Állítsuk az előlapi tekerőgombot maximum állásba!  A csonkba, ahol a palack csatlakozik fújjunk bele. Elvileg a csap nm enged át levegőt. Most nyomjuk be a gombot (mintha indítanánk a készüléket), és tartsuk nyomva, miközben ismét belefújunk a csőbe!
Most mindkét irányba kell áramlania a levegőnek!
(Tehát az őrláng felé, és a katalitikus égő felé is)





Az égésbiztosító ellenőrzése:


Az égésbiztosító feladata, hogy megakadályozza a gáz áramlását, amennyiben az őrláng kialszik. 
 
Melegítsük öngyújtóval kb 10-15 másodpercig az égésbiztosító érzékelőjét! Utána nyomjuk be a tekerőgombot maximum állásban, majd engedjük fel, és fújjunk bele a gázcsonkba. Ha az égésbiztosító jól működik, pár másodpercig át tudunk fújni a szabályozó szelepen. Próbáljuk ki, hogy először az őrláng csatlakozást, majd a másik csatlakozást fogjuk be fújás közben (csak, hogy biztosra menjünk). 

Az égésbiztosítő ellenőrzéséről még egy bejegyzés, újabb vagy más gázkészülékekehez hasznos lehet: 

Amennyiben rendben találtuk a dolgokat, elkezdhetjük az összeszerelést!
 Először a kezelőszerveket, és a fűtőbetétet rakjuk a helyére, utána pedig sorban, mindent. Javaslom, takarítsuk meg az alkatrészeket, ha már szét van szedve a készülék :)

Ahogy az alu csöveket visszatettük és meghúztuk a csatlakozókat, javaslom, rakjuk a helyére a gáztömlőt a reduktorral, és csatlakoztassunk gázpalackot a készülékhez! Próbáljuk le a csatlakozásokat, nincs e szivárgás- illetve indítsuk is be a 'kályhát'. A csatlakozások ellenőrzéséhez használhatunk a kereskedelemben kapható szivárgásjelzőt, vagy sima mosószeres vizet is (mint a gázszerelők). Tiszta víz nem jó!!
Nyomjunk a habból / mosószeres vízből a csatlakozásra, és figyeljük meg! (Persze működő készüléknél, különben nincs nyomás a rendszerben :) ) Ha nem tapasztalunk sehol buborékolást, akkor "gút" minden!

Még egy dolog. Már írtam, hogy kora ellenére remek állapotú a készülék. Az adatlapja is megvan, csak a ragasztás engedett az idő vas fogának.

Visszaragasztottam! Elvégre a Merciről sem szaggatjuk le az emblémát! 

Az előző gazda olyan alapos volt, hogy linóleumból még alátétet is vágott a palack alá, hogy ne sérüljön a festés. Ha már egyszer eddig volt benne, nem voltam rest, visszaragasztottam !



A csatlakoztatott palackkal. 

Itt pedig az égő őrlánggal :)

Jó szórakozást! 

FIGYELEM! A leírás érdekesség, esetleg hozzáértők számára segítség! A közöltek használatából eredő esetleges károkért felelősséget nem vállalok! 
MINDENKI A SAJÁT TETTEIÉRT FELELŐS. HA FELROBBANSZ, AKKOR MÁR HIÁBA SZIDOD A KORMÁNYT! XD

Tartalomjegyzék

Zenék

2013. október 8., kedd

Diószedő

Diószedő

- mikor a lustaság és a barkácshajlam találkozik

Nincs sok minden magyaráznivaló rajta...

Begyűrűzött az ősz- meglepő módon, ugyanis eddigi tapasztalataim alapján először nyár szokott lenni...
Mindegy, betoppant és szólt a diófán mosolygó kis dióknak, hogy ideje elválni a biztonságot adó anyafától, és engedelmeskedve a gravitációnak lepottyanni, hogy aztán dolgos manók szorgos kezecskéi összeszedjék őket, mielőtt Tél apó fehér subája betakarja a tájat... (írjak mesét ?)

Hát sajna nálunk nincsenek manók, és én is csak megfelelő mennyiségű nikotin és koffein hatására vagyok aktív, szóval nem szívesen hajlongok holmi dióféléknek/ ért. Persze, szeretem a sütményt (SIC), de ugyanakkor igen erős bennem a lustaság is. Így esett, hogy készítettem, helyesebben eszkábáltam egy diószedő eszközt, helyesebben csövet.

Egyszerű, mint a faék, és szinte semmibe nem kerül. Figyeljétek csak:

Fogunk- ha nincs otthon, akkor veszünk- egy jó méteres vagy hosszabb darab lefolyócsövet. Mondjuk ötveneset- a lényeg, hogy beleférjen a dió. Ím:

Az egyik végét egyenesre vágjuk le (a képen pont a másik vég van :D )
Aztán előkotorjuk a lejárt telefonkártyánkat, smart kártyánkat, személyinket, vagy hasonlót, mint ez:
 Két csíkra van szükség belőle, ezért három felé vágjuk :)
 Azért nem kétfelé, mert akkor túl széles lenne, és nem férne el mellette a dió :)

 A két csíkot meghajlítjuk a képeken látható módon. Igénytelenebbeknek lég egy hajtás is...
 És egyszerűen a csőhöz szigszalagozzuk a csíkokat.

Itt kívánom megjegyezni, hogy elhatárolódom a primitív kivitelezéstől, és mélységesen szégyenlem magam, hogy ilyen munkára  bíztatok másokat. Ez emberileg, szakmailag és műszakilag egyaránt borzasztó, viszont a "szerszám" működik XD
 Nos, ha megvan a készség, teszteljük. Én a teszt után az egyik szalagot rövidebbre vágtam, ugyanis a kisebb diókat nem szedte fel. A rövidítés után felszedte.
Ha valaki nagyon precíz, a cső végére rakhat 45 vagy 90 fokos idomot, és akár sétapálcaként is használhatja az elkészült remekművet.
Nem akarok ötleteket adni (dehogynem, áá), de meg lehetne ezt oldani jobban, pl a kártya helyett kicsit acélos lemezzel, popszegecselve vagy csőbilinccsel rögzítve, valamint szépre festett pvc csővel ...
A működést gondolom nem kell demonstrálni, de ha valaki nem látja át, elmagyarázom :)

Az elkészült csövet ajánlom a hozzám hasonlóan lusta diószedőknek :)

Tartalomjegyzék

Zenék

2013. augusztus 16., péntek

Papírbrikettálás

Következő témám a papír újrahasznosításával foglalkozik.

A fűtési költségek emelkedő árai miatt egyre többen térnek vissza a fa /szén tüzeléshez, illetve keresnek alternatív megoldásokat. 
Számomra elsősorban nem anyagi vonzata van a papír újrahasznosításának, hanem környezetvédelmi. Ugyanis rengeteg papírhulladék megy a szemétbe minden héten. Szórólapok, napilapok, számlák, csekkek, teásdoboz, WC papír henger és még ki tudja mik. Ezeket brikettálás után felhasználhatjuk fűtésre, ergo, nem termelünk szemetet, és talán kevesebb fát vágnak ki miattunk...

Nem akarok senkit rábeszélni a papírbrikettre. Az igazság, hogy munka van vele, időt kell rá áldozni, és az sem biztos, hogy olcsóbb, mint megvenni a fát vagy a szenet. Ami viszont biztos, hogy magunk készíthetünk tüzelőanyagot saját munkával, ingyen alapanyagból. Ez elég zöld dolog, még zöldebb, mint általában én magam. (Hozzá kell tennem, hogy nekem a papírbrikett a szívem csücske- legalábbis az egyik. Hogy miért? Mert a semmiből /hulladék papírból/ csinálok valamit, és ez nagy dolog manapság. Szerintem :) )

A prés

A papírbrikett présem új korában, avatás előtt

Tavaly készítettem el a prést több évnyi tervezgetés után. A technika nem az én ötletem, egy videóban láttam ezt az erőkaros megoldást, és rögtön tudtam, ezt én meg fogom csinálni.
Mégpedig azért ezt, mert: 
  • Nem kell hozzá autóemelő, 
  • Nem kell hozzá nagy hely, 
  • Gyorsan dolgozik,
  • Maradék anyagokból elkészíthető, 
  • Nem kell tárolni, mivel fali
Egyszerre egy téglát készít, de a technológia kipróbálásához, illetve házi brikettáláshoz szerintem ez elég. Amúgy, két vagy akár három brikettet megfelelő erőkarral simán ki lehetne préselni ezzel a megoldással is.. 
Első lépésként a készítendő brikett méretét terveztem meg. Mivel nekem csak a műhelyemben lehetséges a kályhás fűtés, ezért akkora méretű téglát terveztem, amit kényelmesen berakhatok a  kis kályhámba. Így lett 8x8x16 cm a tégla.

A brikett papírpépből készül, ezt a pépet tesszük bele a szűrőbe: 

Ez nálam számítógép ház oldalából készült, láthatóan sok lyukkal, ahol a víz távozni tud.

A szűrő a tárgyasztalhoz zsanérral rögzített tartókban foglal helyet: 

A zsanéros megoldás az elkészült brikett kivételét könnyíti meg, illetve úgy méreteztem a tárgyasztalt,
 hogy arra nagyméretű satut- távtartókkal- fel tudjak fogatni.

 Ha visszatekertek az első képhez, ott még szép, frissen festett gépet láttok. Ez a rozsdás állapot kb egy év alatt állt be, őszre tervezem a gép ismételt festését. Egyébként ahhoz képest, hogy vizes anyagot préselek vele, és kint van a szabadban, szerintem nem vészes a korrózió mértéke...

Na, folytatom. Tehát a szűrőben a pép, a szűrő a tartókban. A pépre kerül egy kazánlemez darab, ami elosztja  a nyomást, hogy egyenletesen préselődjön ki a víz a pépből.
  A nyomást erőkarral, kézi erővel fejtem ki, amit egy függőleges rúd visz át a 'nyomólapra', illetve a brikettre.

 Valahogy így, itt láthatjátok a kipréselt brikettet.

 Ennyi elég is a gépről. Ha valakinek esetleg tudok segíteni gép tervezésben, vagy egyéb infóval, nyugodtan keressen.

A brikettálás folyamata

  1. Papírgyűjtés
  2. Darabolás
  3. Áztatás
  4. Pépesítés
  5. Préselés
  6. Szárítás

1. Papírgyűjtés

Ez a legegyszerűbb :)
A papír mindenhol ott van. Hidd el, kedves olvasó, ha belefogsz, mindenhol csak papírt fogsz látni :)
Papír a postaládából, papír a boltból- szórólap formájában, papír a barátoktól, papír a szomszédtól,
papír a konyhából, papír mindenhonnan :D

2. Darabolás

Áztatás előtt- fúrógéppel történő pépesítéskor- feltétlen fel kell darabolnunk a papírt. Én minden papírt felhasználok, nem válogatom szín vagy vastagság szerint. Az Avon katalógus éppúgy megy a brikettbe mint a tojástartó vagy az eon számla.
Amit viszont nem teszek bele: Fóliázott papír és a számlalevelek borítékainak fóliás ablaka. Ezek ugyanis műanyagok, amik tudvalevően erősen ártalmasak elégetve.
Általában szórólapból, újságból van a legtöbb. Ezeket szálirányban csíkokra tépem (A szálirányt egyszerű meghatározni. Amerre egyenesen szakad a papír, az a szálirány :) Ha kipróbálod, megérted :D )

3. Áztatás

Az aprított papírt 2-3 napig áztatni kell, hogy lehessen pépesíteni. Általában addig áztatom, míg kézzel könnyen alakítható nem lesz, de ezt mindenki saját maga tapasztalja meg!
 Mivel szerves anyag, nem ajánlatos sokkal tovább, mert képes igen büdös lenni. Egyébként is van egy jellegzetes szaga az ázott papírnak, de az vállalható :) Legjobb egyébként, ha esővízben vagy kútvízben áztatjuk, valahogy a csapvíz nem az igazi...

4. Pépesítés

Én fúrógépbe fogott, természetesen saját készítésű darabolóval pépsítek. Íme:

De próbálkoztam gyári keverőszárral is, az is megfelel, csak kicsit tovább tart.
Ha az enyémhez hasonló, skbarkács szárral pépesítetek, feltétlenül erős fémedényt javaslok, ugyanis a műanyagot eltöri. Tapasztaltam :D
És még valami! Nagyobb mennyiség pépesítéséhez feltétlen erős fúrógép kell, ugyanis a kisebb, barkács-kategóriás gépek nem bírják a folyamatos, hosszan tartó nagy terhelést, és könnyen elfüstölnek.
Nekem a fúrókalapács vált be: 
Egyszerre kb egy-másfél habarcsos vödörnyi adagot pépesítek, utána préselem- addig pihen a fúró.
A pép akkor jó, ha homogén állagú, kézzel formázható massza lett. Lehet bele keverni fűrészport, apró fadarabokat, dióhéjat, szalmát. Próbálkoztam azzal is, hogy a lenyírt füvet belekeverjem. Kiszárítva az is mehet bele, viszont frissen, szárítás nélkül megpenészedik a kész brikett. Nálam a 4/1 arány vált be legjobban, tehát 4 adag papírpéphez 1 adag egyéb anyag. Természetesen ez szintén egyedi, másnál lehet, hogy más arány lesz a jó.

A kész pép: 

Akik nagyban gondolkodnak- azok eleve nem ilyen brikettálót csinálnak XD- pépesíthetnek átalakított betonkeverővel is. Ilyenkor a keverő puttonyában található lapátokat szokták kiegészíteni vagy kicserélni. A lényeg, hogy a lapátok élesek legyenek, és sokan legyenek, hogy jól tudjon dolgozni a masina.
Itt szeretném megjegyezni, hogy ezen a ponton már anyagi vonzata is van a brikettálásnak, ugyanis az áramért fizetünk. A pépesítés egyrést időigényes, másrészt költséges. Bár sosem számoltam ki, szerintem így is megéri...

5. Préselés

Préseléskor a papírpépből kipréseljük a vizet. Meglepődtél, mi ? XD
Azért kell, hogy összeálljon, és szárítás után is egyben maradjon a papírtégla. A gépészek tudják, hogy minél nagyobb az erőkarod, annál kevesebb izomerő kell, hogy működtesd a géped. Nekem kb 1,2 méteres erőkar van a gépen, kényelmesen, egy kézzel tudok préselni. (Eredetileg két darabból volt az erőkar, ami kb 80 centis volt, de ezt később megtoldottam.) Bevált!

Viszont, ha valaki nem akar gépet csinálni, de mégis ki szeretné próbálni: 
A pépből kézzel is formázható tüzelő! Csak nyomjunk ki belőle minél több vizet! 
Egyébként simán lehetne csinálni erősebb lemezből, vagy akár fából olyan tégla-formát, amit pl. betonra lerakva megtöltenénk papírpéppel, és ráállva préselhetnénk ki. Ha valakit esetlég érdekel, szívesen ötletelek :)

6. Szárítás

papírbrikett szárítás

A kész brikettek tűző napon 3-5 nap alatt száradnak ki. Lényeges, hogy teljesen ki kell őket szárítani, különben tároláskor megpenészednek, ami viszont nem cél. Mint láthatjátok, nálam műanyag rekeszekben száradnak. Ez azért is praktikus, mert alulról is kapnak levegőt, és mobilak, tehát, ha pl. hirtelen elkezd esni az eső, tető alá tudom vinni őket.
Tapasztalatom szerint kiszáradva fa keménységűek.

Az elkészült papírbrikett tárolása

Ezt mindenki józan paraszti ésszel kitalálhatja, de azért a tapasztalataim megosztom :)
Szóval, a kiszáradt papírbriketteket feltétlenül száraz helyen kell tárolni. Mivel alapanyaguk papír, könnyen felveszik a nedvességet, ami rontja a fűtőértéküket.
Lényeges megemlíteni, hogy a rágcsálók előszeretettel fogyasztják a papírtéglákat, illetve készítenek fészket belőle. Erre sem árt odafigyelni. Nálam- mivel mindkét közvetlen szomszédom tart csirkét- előfordult, hogy egerek megrágták a briketteket. Beruháztam hát egy ultrahangos egérrisztóra, ami igen jól bevált. Kihelyezés után kb egy héttel eltűnt az összes hívatlan vendég, és- ami számomra fontos- nem kellett őket írtani, tiszta maradt a kezem és a lelkiismeretem :)
Mindenkinek javaslom, 10- 20 ezres tétel, tehát jelentős kiadásnak mondható, de vegyszer és egyéb kellemetlenségek nélkül szünteti meg az egér problémát. Hosszú távon mindenképp megéri.

Fűtés papírbrikettel

Én vegyesen tüzeltem fát és brikettet az elmúlt télen. A begyújtáshoz, befűtéshez fát használtam, a meleg megtartáshoz brikettet.
Saját tapasztalatom:
A jól kiszárított és raktározott brikett
  • inkább izzik, mint ég, 
  • sokáig ad meleget, 
  • a fához hasonló a kalóriatartalma,
  • nem marad utána sok hamu- sokkal kevesebb, mintha papírt égetnénk,
  • nem 'büdös' a füstje,
  • könnyen kezelhető,
  • praktikus
Ha az írásom hatására akár csak egy ember megfontolja a papírbrikettálást, már elégedett leszek!
Még egyszer elmondom, senkit nem akarok rábeszélni, de aki teheti, próbálja ki! Ez nem csoda, van vele munka és időt kell ráfordítani, de az alapanyag mindenhol, mindenkinél megtalálható, és ingyenes!

Ha bárkinek kérdése van, vagy úgy gondolja, hogy tudnék segíteni valamiben, keressen bátran!

Tartalomjegyzék

Zenék