2016. április 26., kedd

Olyan hülyék az emberek...

--értelmetlen szócséplés--értelmetlen szócséplés?--

Haló hülyék! - Akinek nem inge, ne vegye magára :)
Keves hölgyek, tisztelt urak!

Most nem javítunk, nem változtatunk. Nem teszünk semmit sem jobbá, sem rosszabbá. Csak csendben figyeljük, hgy múlik az idő a sötétség birodalmában.

Megéltem már pár dolgot, láttam is néhányat, mégis, a mai napig egy gyermek őszinte ámulatával tudok rácsodálkozni az emberi hülyeségre. És nagyon szívesen mondanám azt, hogy azért látok sokakat hülyének, mert én olyan baromi okos vagyok- amúgy valóban az vagyok- , de sajnos nem. Sajnos nekem van egy kegyetlen képességem: képes vagyok látni azt, ami előttem van. A legtöbben ezt nem tudják még megérteni sem, mert mindig különféle "szűrőkön" figyelik a világot. Például az édesanya, aki meg van róla győződve, hogy az ő kapafogú, lófejű gyermeke a világon a legcukibb, vagy akármilyen mesterember, aki keze munkáját non plus ultra ként aposztrofálja, pedig az már gondolat szintjén is ócska volt...

Szóval hatalmas a terhem. Látom a hülyeséget, de nem tudom megérteni. Olyasmi ez, mitha egy tanító nem tudná megtanítani a nebulót hogyan írja le az F betűt. Az összes többi betű már megy szépen, de az F, az a fránya F az nem. Hiába minden, egyszerűen nem sikerül. A sikertelenség miatt pedig megkérdőjeleződnek az eddigi sikerek, gyengül a hit, oszlik a bizalom.... Szörnyű dolog, mondhatom.

Én hiszek az emberiségben, őszintén hiszem, hogy jobbá, többé válhatunk életünk folyamán. Mégis, mikor szembekerülök a hülyeséggel, elkezdek tamáskodni. Megkérdőjelezem a hitem, sőt, képes vagyok sok emeber élethez való létjogosultságát is vitatni. Pedig ez helytelen, tudom, hogy minden mindennel összefügg, hiszem és tapasztaltam a fejlődés, a fizikai, lelki, metfizikai törvények működését. Nem vagyok sem sznob, sem földhözragadt, bár kissé radikális, na az vagyok. Sőt, nem kissé- mea culpa.

Mióta eleink megették azt az almát, azóta tesszük a különbségeket jó és rossz között. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha elfogadnánk mindent úgy, ahogyan van. Mert az igazság az, hogy nincs jó vagy rossz, minden csak van, és minden okkal van, egy nagy egész katyvaz apró részeként. Csak, mivel nem látjuk át az egészet, ezért nem is igazán érthetjük.

Pont ez a probléma. Az én problémám legalábbis. Képtelen vagyok belátni, hogy az emberi hülyeségnek mi a célja. Nem látom át a globális tervben, hogy az embert, mint fajt, miképp viszi előbbre, hogyan tökéletesíti a hülyék tábora. Tisztában vagyok vele, hogy ez egy valamiért szükséges dolog, csak még nem értem miért. Ennek ellenére- vagy éppen ezért- én azt szeretném, hogy értelmes, jó érzésű, egymást és a többi élőlényt maximálisan tisztelő lények vegyenek körül.

Apropó tisztelet, hamár szóba hoztam. Én senkit nem tisztelek addig a pontig, amíg nem bizonyítja, hogy érdemes rá. Ugyanakkor mindenkinek megelőlegezem a tiszteletet. Ez bár kissé paradoxnak tűnhet, nem az.  A legalapvetőbb dolog szerintem- persze a köszönésen túl- , hogy mennyire vagyunk pontosak. Ez meglephet, de ha elgondolkodsz rajta, talán belátod. Ha én azt mondom neked, találkozzunk fél ötkor, és csak ötre érek oda, ez mit jelent? Azt kérlek, hogy magasról teszek rád. Nem érdekelsz, nem izgat, hogy az idődet- ami fogy!!!- arra fecsérled, hogy engem várj. Orbitális bukóság a passzióból késés. Ez amúgy jellemző például a Baranya megyei emberekre. Nem bántás, tény= vélemény. Sőt mi több, annyira jellemző rájuk, hogy észre sem veszik. Szomorú.
A tisztelet másik vonatkozása a környezet, a többi élőlény tsztelete- ami legalább annyira fontos, hanem fontosabb, mint saját fajtársaink becsülése. Miért? Azért, mert ha nincs környezet, akkor mi sem vagyunk. Akér tetszik akár nem- ez nem lényeges- szimbiózisban élünk a bolygóval és minden élőlényével. Szóval, aki nem tiszteli a növényeket, az állatokat, a környezetet az egyszerűen egy véglény, amit legjobb lenne mihamarabb kiírtani, hogy írmgja se maradjon- hopp, már megint radikális vagyok :>

De térjünk vissza a hülyeséghez, ha úgy tetszik, a butasághoz. Személyes véleményem szerint az olyan embereket, akik fel sem fogják, hogy mennyire ostobák messzire el kell kerülni. Szívesebben írnám, hogy likvidálni vagy gettósítani kellene őket, de ugye egyrészt a férőhely korlátozott a bolygón, másrészt kinek van annyi fölös ideje, hogy ezeket számbaavegye...

Republic: Gyere Hopp!!!

Tehát a lehetséges, és status quo szerinti legjob lehetőség az elkerülés. Egy hülye soha nem fogja megérteni a te nézőpontodat, vagy az én nézőpontomat, ezért hülye. És, még ha meg is értené, és belátná, hogy nem előrevivő dolgokat tesz, akkor sem változtatna, egyszerűen azért, mert a változásra való hajlama alacsony. Ahhoz, hogy fejlődhessünk, akarni kell a változást, és változtatni is kell. Tehát nem elég azt mondani: Oké, megértettem, akkor ezt holnaptól majd másképp teszem. Másképp is kell csinálni.
Vitázni, vitatkozni abszolút értelmetlen az ilyenekkel, sőt, akár kontraproduktív is lehet. Minél jobban meg akarod győzni valamiről, annál inkább ragaszkodni fog az igazához. Ez is a hülye ember egyik jellemzője! Teljesen és tökéletesen meg van győződve az igazáról, és tántoríthatatlanul ragaszkodik hozzá. Az okos mit mond? Rendben, szerinted ezt másképp kéne csinálni? És akkor jobb lenne? Oké, átgondolom, megteszem, ha jónak látszik, és majd kiderül. De ehhez belátás és ész kell...

Eset - avagy találkozás egy pécsi hülyével :)

Bejegyzésem többek között ennek hatására készült.

Helyszín: Internet - az a hely, ahol a hülyék leginkább otthon érzik magukat, mert névtelenül kommentelhetnek, és bárkire bármilyen rágalamt szórhatnak. A hülyék egyébként, ha szorítva érzik magukat, vagy egyszerűen nincs ész érvük a tények cáfolatára, többnyire trágárságokkal, káromkodással reagálnak.
 
Egy apróhirdetési portálon találtam ezt a hirdetést. Gyakran böngészek mindenféle még használható, potenciálisan javítható dolgokat. Keresem a jó fogásokat :) Egyrészt azért, mert sok mindent meg tudok csinálni, másrészt azért, hogy tapasztalatot szerezzek a javítások által, meg még azért is, mert hörcsög a vérem - értsd szeretek 'értelmes' dolgokat gyűjtögetni majd jó lesz alapon- megjegyzem, 70-80 %- ban eddig valamikor szükségem is volt ezeker a dolgokra. Vettem én már kapálógépet ötezerért, és kaptam tévét is csokoládéért.
Szóval itt ez a hirdetés. Az ár meglepő, de végül is, ha nem jó(k) a hirdetett gépek, és a tulajdonos nem tudja vagy nem akarja javíttatni, akkor miért ne adná jelképes összegért? Nem?

Biztos ami biztos alapon, megkérdeztem hülyénket, hogy komoly- e az ajánlat. A majd megbeszéljük, meg az ár nélküli hirdetések tulajdonosai még annyit sem érnek, hogy az ember érdeklődjön a portékájuk iránt.

Itt a beszélgetés:
Nyilván bennem volt a hiba, de ezek alapján én úgy gondoltam, hogy a meghirdetett áron gazdát cserél majd az elektronikai hulladék. Gondoltam, majd jól megszakértem, hátha...
Elkövettem azt a hibát, hogy el is mentem a megadott időben a megbeszélt helyre. Így utólag már nagyon sajnálom a benzint és az időt, de ez van. Ha ugye előre tudnánk, hogy el fogunk esni, akkor leülnénk.
Tehát ott vagyok, és találkozom a hülyével- ekkor még nem tudtam, hogy hülye.

Jó napot kívánok, üdvözlöm etc, etc. Az egyik 'tv' bekapcsol, van kép, de kb fél perc után eltűnik, a másikra a kollégám rákötötte a targoncát, az meg ugye 24 voltos, annál se kép, se hang- mondta emberünk. Mondom rendben, ennyiért már az is nagy dolog, hogy az egyik bekapcsol.
Kihúztam a zsebemből egy szép fényes kétszázast- mert nagyvonalú vagyok- nyomom a hülye kezébe, másik kezemmel meg venném el a cuccost- tudod, mint amikor jutalmat vagy kitüntetést kapsz, egyik kezeddel kézfogás, másikkal veszed át a plecsnit, aztán "Hazámat szolgálom!" és mész vissza a sorba. Ámde elárulta magát a velem szemben álló entitás!
 Ez mi? Kérdezte meglepetten?
Ez a vételár- mondtam- ami a hirdteésben is szerepelt. Tudja, rá is kérdeztem.
Ó Á Hát, az irányár, az nem. Á Ó.
Rendben, akkor mennyire gondolt?- kérdzetem, de éreztem a zsigereimben, hogy értelmetlen.
Ötezer! Mondta a hülye peckesen.
Rendben, akkor köszönöm szépen, elnézést a zavarásért. Minden jót! 

Beültem a kocsiba, és eljöttem. Kicsit úgy éreztem magam, mint a lány, akinek italt ígérnek, aztán beviszik az erőbe. Na jó, nem, de kellemetlen tapasztalat volt. Nem érintett túl mélyen- bár annyira azért igen, hogy ide leírjam- mert tudom, hogy én még sok sok jó fogást találok, és sok hasznos dolgot fogok szerezni, javítani, ez az ember viszont, ez élete végéig hülye marad.

Ez csak egy példa volt arra, hogy a hülyék köztünk élnek.

Csak két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. De a világegyetemben nem vagyok olyan biztos.
Albert Einstein 
 
Apropó, a hülyéket amúgy lehet csoportosítani is!
Például van az abszolút hülye, aki ha elhinné, hogy a Föld forog a tengelye körül, kapaszkodna.
Aztán van a szakhülye, aki mindig mindenhez jobban ért, és bátran ad vadabbnál vadabb tanácsokat. Ennek a fajtának van egy alfaja, amit komment hülyének vagy szaktrollnak is nevezhetünk. Ezek áldástalan tevékenységét megfigyelhetjük sok szereléssel, javítással foglalkozó Youtube videó alatt. (Félreértés ne essék, ha valamit jobban tudsz, ne titkold. Fogd a kamerádat és videózd le, hogy bizonyítsd!)
Van elvetemült hülye, aki a fejébe vesz egy beteg gondoltaot, és tűzön vízen át véghezviszi- és mikor befejezte művét, büszke, pedig rosszabb lett a világ, mint amilyen előtte volt. Ilyenekből áll pédául a pécsudvardi önkormányzat.
Létezik továbbá a lenéző hülye, avagy vérszívó aki úgy gondolja, hogy ab ovo minden és mindenki azért van, hogy rajta ingyen, mosolyogva és- ez fontos- gyorsan segítsen. Az ilyennel szemben egyszerűen annyi a dolgunk, hogy ezt mondjuk: Ne haragudj, nincs erre szabad kapacitásom. Persze, ezt párszor el kell ismételni, de négy öt megerősítés után megérti.
Sokféle hülye van még a világban, de ezek felsorolására nekem nincs elég időm :)

Végezetül csak annyit: Vigyázzatok feleim, a hülyék köztünk élnek! Óvakodjatok tőlük, és kerüljétek őket, mert ha a hülyék uralkodnak, akkor előbb vagy utóbb mindenki hülye lesz, és akkor jaj a világnak!

Áldás békesség!


Tartalomjegyzék

Zenék